A bizalom egy másik emberben, egy helyzetben, vagy úgy általában a világban nem olyasmi, mint amikor felkapcsoljuk a villanyt, és hirtelen fény lesz a szobában, előtte pedig teljes sötétségben tapogatóztunk, amikor még nem volt bizalmunk. A bizalomnak nagyon sok fokozata és árnyalata van. Mindig van valamennyi bizalom bennünk, és mindig lehet ennél több bizalmunk, ha hajlandóak vagyunk energiát fektetni annak építésébe.
Az elsődleges bizalmunk a világban életünk nagyon korai szakaszában alakul ki, mégpedig attól függően, hogy a környezetünk mennyire tud jól reagálni az alap igényeinkre. Ezek az igények rendkívül egyszerűek, mégis az életünk függ tőle: legyen megfelelő a hőmérséklet, legyen elég étel, érezzük magunkat biztonságban és szeretve. Ha a csecsemő ilyen jellegű igényei sorozatosan megfelelő válasz nélkül maradnak, a bizalma a világban sérül és elkönyveli, hogy a világ barátságtalan hely.
Korai bevésődések
A korai bevésődések végigkísérik egész életünket, így téves elképzelés azt gondolni, hogy természetes módon “kinőjük” őket, csak azért, mert felnövünk. Sok mindent valóban másként szemlélünk felnőtt korunkban, sok minden átíródik bennünk a később szerzett tapasztalatok alapján, de az alap mintázatok megmaradnak, és tudtunkon kívül befolyásolnak minket, egészen addig, amíg nem térképezzük őket fel, és nem tanulunk meg navigálni a saját térképünkön.
Egy egész életen keresztül hordozhatjuk magunkban a bizalmatlanságot a környezetünkkel szemben, ami aztán rányomja a bélyegét kapcsolataink minőségére, a kezdeményező készségünkre, a határtartásunkra és életünk számtalan más területére.
A tapasztalásaink ugyanis hagymaréteg szerűen rakódnak egymásra. A korábbi tapasztalás mindig befolyásolja az utána jövőt. Ha elkönyveltük, hogy a világ “nem szeret” minket, mert csecsemő korunkban ezt tapasztaltuk, sok később következő tapasztalást már ezen a szemüvegen keresztül értelmezünk, amiket egy “a világ szeret engem” szemüvegen keresztül néző ember teljesen másként értelmezne.
A 22-es csapda
Ha tele vagyunk félelmekkel, szorongással, negatív érzelmekkel, akkor az emberekkel is bizalmatlanok vagyunk, és így nehéz megélni a szeretet a kapcsolódásokban. Minél kevésbé érezzük magunkat szeretve, annál kevésbé bízunk a világban, és így bezárul a kör, belekerülünk a 22-es csapdába. Amikor képesek vagyunk visszakapcsolódni a belső biztonságunkhoz, amihez nagyon fontos az önismeret, akkor fokozatosan megtanulunk bízni önmagunkban, azokban az emberekben, akikkel összehoz az élet, és a világban.
Bármilyen bizarul is hangzik, a bizalmat lehet gyakorolni is, védett környezetben, erre a célra felépített önismereti gyakorlatokban, amelyekben mindig egy picivel közelebb tudunk kerülni önmagunkhoz és ezáltal a másikhoz is. Amikor pedig sikerül összeérni, kialakul a bizalmi állapot, aminek mindig felfedezhetjük egy még magasabb szintjét, minél többet foglalkozunk vele. A múltunkat nem változtathatjuk meg, de azt igen, hogy miként értelmezzük. Az értelmezés pedig sokkal fontosabb, mint a valós történés, mert az van hatással az életünkre, nem pedig a konkrét életrajzi adat.
KAPCSOLÓDÁS ÉS SZABADSÁG
Integrált szemléletű önismeret, ahol gyakorolhatod a bizalom építését.
Éld át ezt a kalandot!
Comments