A szomatodráma, pszichodráma és családállítás, ma már viszonylag ismert fogalmak azok számára, akik az önismereti munkába már belekóstoltak, vagy huzamosabb ideje ezen az úton vannak. Azok számára, akik nem jártasak a témában, röviden összefoglaljuk ezeket a technikákat.
Jacob Levy Moreno, bukaresti születésű amerikai orvos, pszichiáter kezdte el használni 1922-ben a színházi rögtönzés módszerét arra, hogy hétköznapi, valós problémákat dolgozzon fel vele a színpadon. A játékba bevonta a nézőket is, akik így aktív résztvevőkké váltak. A rögtönzésből nőtte ki magát később a pszichodráma, amely ma már széles körben használt a klinikai gyakorlatban is, pszichiátriai, pszichoterápiás, addiktológiai és pszichoszomatikus szakintézményekben egyaránt.
A pszichodráma lényege, hogy a belső tartalmakat “színpadra állítjuk”, élővé tesszük és ezután dolgozunk velük.
A pszichodrámában, ahogy a nevéből is kiolvasható, nagy hangsúlyt kap a párbeszéd, a különböző szerepekbe való beleállás, és annak megtapasztalása, hogy ugyanaz a helyzet hogyan néz ki különböző szereplők szemszögéből. A főszereplő ezáltal nagyobb rálátást kap arra a kérdésre, amit színpadra állított ilyen módon.
A családállítás és a pszichodráma között sok hasonlóság van, azzal a különbséggel, hogy a családállításban főként a családdal és a család szempontjából fontos szereplőkkel dolgozunk. Ezek a szereplők szintén “felállnak egy színpadra” és szabadon mozdulhatnak. A párbeszéd a szereplők között nem jellemző, vagy csak ritkán, a hangsúly a belső érzetek, érzések kimondásán van, az állító nem áll bele különböző szerepekbe, nincs benne szerepcsere, és oldó mondatok hangzanak el az egyensúly visszaállítása érdekében. A pszichodrámában a szereplők legtöbbször a “szájukba adott” szövegeket mondják (amiknek a játék szempontjából jelentősége és fontossága van), míg az állításban a szereplők intuícióról beleéreznek a szerepükbe, és a megjelent érzésből reagálnak.
A szomatodráma bizonyos szempontból e kettő műfaj ötvözetének tekinthető, ahol a fő hangsúlyt a test, annak részei és betegségei kapják. Minden betegségnek van lelki eredete is.
Ha a lelkünk nincs jól, akkor a testünket betegítjük meg, ami aztán üzeneteket küld nekünk a betegség tünetei által. Ha ezeket az üzeneteket jól tudjuk olvasni, akkor képesek vagyunk fejlődni, jobban boldogulni a saját életünkben.
A szomatodráma egy élményalapú önismereti módszer, amely segít a testi-lelki gyógyulásban.
“Szeretem a testemet, de ez sokáig nehéz volt. Sokat kellett foglalkoznom azzal, hogy megszeressem, és elfogadjam, és most már minden egyes porcikámat tudom imádni és dicshimnuszokat zengeni róluk. Fontosnak tartom, hogy jól érezzük magunkat a testünkben, fontos a testtudatunk és a testünkkel való kapcsolat, amihez a szomatodráma nekem nagyon sokat segített.” (Andi)
Akár ilyen hatása is lehet a szomatodrámának! Elsősorban testi tünetekkel, nem múló fájdalmakkal, betegségekkel fordulnak az emberek a szomatodráma irányába, ahol sikeres gyógyulásokat érhetünk el akár egy alkalommal is.
Olyan, mintha a testi tüneteinket kitennénk a színpadra, ott ránéznénk, érzékelnénk, megértenénk, elfogadnánk őket , majd visszaraknánk magunkba egy új formában. Mint amikor a kocsiból kivesszük a motort, mert már nem lehet hozzáférni bizonyos részeihez, megszereljük, majd visszarakjuk.
Bár viszonylag sok irodalom született abban a témában, hogy bizonyos tünetnek, mi a lelki háttere, ezt minden esetben egyénileg érdemes megvizsgálni. A térdfájás teljesen más problémára utalhat két különböző embernél, tehát
nem minden embernél vezethető vissza ugyanarra a belső konfliktusra egy bizonyos testi tünet.
Workshopjaink szerves részét képezik a szomatodrámás játékok egy-egy alkalmon, valamint használjuk a pszichodráma elemeit is. Az a tapasztalatunk, hogy a pszichodráma és a szomatodráma elemeinek integrált alkalmazása hatékonyabbá teszi az önismereti folyamatokat.
KAPCSOLÓDÁS ÉS SZABADSÁG
Integrált szemléletű workshop sorozat, Ahol a testünkön keresztül is tanulunk közelebb kerülni önmagunkhoz.
Éld át ezt a kalandot!
Comments