A konfliktusok az életünkben elkerülhetetlenek, még akkor is, ha nagyon sok energiát fektetünk abba, hogy elkerüljük őket. Legtöbbször a feszültséget önmagunkban hordozzuk, amit aztán kivetítünk a világba. Attól függetlenül, hogy ezt a tézist elhisszük vagy nem, a már kialakult konfliktussal érdemes valamit kezdeni. Ehhez adunk most egy apró, mégis hatásos tippet.
A konfliktus feloldásának alapja a kommunikáció. Kommunikáció nélkül nincs konfliktuskezelés, tehát először el kell jutni arra a pontra, hogy a két (vagy) több fél hajlandó beszélgetni és meghallgatni egymást.
Ha ez megvan, ezután sem mindegy milyen módon állunk neki a konfliktus feloldásához. Van az a módszer, amikor mindent kiadunk magunkból “utánam a vízözön” stílusban, majd faképnél hagyjuk a másikat, mert azzal már nem szeretnénk szembesülni, amikor ő is nyakon önt minket a saját adagjával. Van az, amikor egyszerre beszélünk vagy kiabálunk, így igazából senki sem hallja, hogy mit mond a másik. Szoktuk azt is csinálni, hogy elkerüljük a szembesülést, nehogy rosszul jöjjünk ki a helyzetből. Ilyen esetben a konfliktus rejtett, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem is létezik.
A legegyszerűbb technika, amivel új magaslatokba emelhetjük a konfliktuskezelést az, amikor tényleg megbizonyosodunk arról, hogy értjük, amit a másik mond, nem csak feltételezzük, vagy adottnak vesszük, hogy értjük. Amikor az egyik fél elmondja, hogy mi számára a konfliktus vagy feszültség alapja, akkor a másik fél ezt újból megfogalmazza: “Ha jól értem, azt mondod, hogy …” Ezt ösztönösen is szoktuk csinálni, amikor (általában) nagyon felháborodott hangsúllyal azt kérdezzük, hogy “Ezzel most azt akarod mondani, hogy ….!?” És ilyenkor a másik fél vagy megerősíti az általunk elmondott verziót, vagy teljesen kiborul, és azt feleli, hogy “Egyáltalán nem ezt mondtam!” Ezen a ponton indulhat el a lefelé ívelő spirál a “De ezt mondtad!”, “Nem én azt mondtam, hogy …”, “De ez azt jelenti, hogy ...!” Bizonyára ismerősek ezek a mondatok.
A sikeres konfliktuskezeléshez szükséges, hogy eljussunk arra a pontra, amikor az egyik fél ÉRTI, hogy a másik mit akar mondani, mi zavarja őt, mi fáj neki, mitől feszült, amikor a “Ha jól értem, azt mondod, hogy…” mondatra az a válasz, hogy “Igen, pontosan ezt akartam mondani.”
Csak ezután lehet igazából elkezdeni tárgyalni a megoldásról, mert csak ezen a ponton értjük meg igazán, hogy mi is a baj.
A nézőpontok egyeztetéséhez szükséges a meghallgatás és meghallás képessége. Ez azt jelenti, hogy minden akaraterőnket és izmunkat összeszorítva képesek vagyunk végig hallgatni a másikat, anélkül, hogy a szavába vágnánk, hogy a mondat közepén átvennénk a szót, vagy kiforgatnánk a szavait, még mielőtt valóban megértenénk, mit akar mondani. Ehhez szükséges a bizalom a beszélgető partnerek között, hogy mindenkire sor kerül, nem pedig monológból fog állni a “párbeszéd”. Miután az egyik fél nézőpontja világos, rá lehet térni a másik fél nézőpontjára is, amely lehet radikálisan más, mégis valószínűleg abban is lesz igazság.
Az önismeret megtanít meghallani a másikat, kiállni önmagunkért, amikor az szükséges, felvállalni a nehézségeket és nyíltan beszélni róluk, valamint kifejezni azt, hogy mire van szükségünk. Az önismeret ugyanis fejleszti az érzelmi intelligenciát, és a csoportos alkalmak által megtapasztaljuk, milyen az, amikor valóban meghallgat minket valaki, valamint különböző gyakorlatokban kipróbálhatjuk, milyen konfrontálódni, és azt is, hogy ezt hogyan érdemes jól csinálni.
A következő cikkben egy másik konfliktuskezelő technikáról fogunk beszélni, ami szintén hasznos lehet nehéz helyzetek feloldásában.
KAPCSOLÓDÁS ÉS SZABADSÁG
Integrált szemléletű workshop sorozat, Ahol tanuljuk megőrizni a belső biztonságunkat az életünkben felmerülő konfliktusokban is.
Január 25.-én indulunk! Jelentkezés és bővebb információ
Comments