Számos szerepnek felelünk meg a mindennapi életünkben, de csak tőlünk függ, hogy mennyire engedjük meg egy-egy szerepnek, hogy átvegye felettünk "az uralmat".
Hétköznapi szerepeink
Hétköznapjainkban számos szerepnek kényszerülünk megfelelni. Az egyik pillanatban még anyai vagy apai szerepkörben vagyunk, a következő pillanatban már alkalmazotti vagy éppen főnöki “kalapunkat” kell felvegyük, utána megcsörren a telefonunk és hirtelen gyerek szerepbe kerülünk, amikor valamelyik szülőnk hív, majd megint szülők vagyunk a saját gyerekeinknek, potenciális vásárlók az eladók szemében, szerető a partner szemében, férj vagy feleség annak az embernek a szemében, akinek kimondtuk az igen-t. Szinte nincs is olyan pillanat, amikor ne lennénk szerepben, és ne irányulna felénk az ennek a szerepnek megfelelő elvárás. Ez önmagában se nem rossz, se nem jó. A kérdés csak az, hogy mennyire hagyjuk, hogy egyes szerepeink maguk alá temessenek és mennyire tudunk önazonosak maradni bennük?
Szerepek mint nézőpontok
A szerepek, amiket felveszünk, olyanok mint a különböző nézőpontok, amelyekből rátekintünk a világra. Minél több szerepbe tudunk rugalmasan belehelyezkedni, annál jobban toleráljuk a világban tapasztalt jelenségeket is, és annál biztonságosabban érezzük magunkat, hiszen bármi jön szembe, képesek vagyunk rá reagálni.
Ez azt jelenti, hogy minél szélesebb a szereprepertoárunk, annál szabadabbak vagyunk, annál tágabb számunkra a saját világunk.
Minél szűkebb repertoárban mozgunk, annál nehezebb különböző helyzeteket megoldani a szűkebb “viselkedés csomagból”.
Ítélkezés mások felett
A szereprepertoár tágítása tehát egyrészt tágítja a saját világunkat, másrészt megtanít minket kevésbé ítélkezni mások felett. Az ítélkezés mindig valami olyasmire mutat rá, amit önmagunkban nem tudunk elfogadni, amire nem szeretnénk ránézni. A saját árnyékos részeink felfedezésére több önismereti technika is irányul. Az egyik ezek közül az antiszerep eljátszása a pszichodrámában, amikor olyan szerepet veszünk fel, ami teljesen ellentétes a saját beállítottságunkkal. A nőiességét elrejtő nő számára ez a “kurvaság” megélése lehet, egy gazdag férfi számára a koldus szerepe, a kedvességet nagyra értékelő személy számára a durva viselkedés.
A ripacskodás az, amikor átélés nélkül bújunk bele egy szerepbe, ilyenkor a negatív ítélet hangján szólalunk meg. Az igazán jó színész megérzi a szerep mögött lévő karaktert, annak érzéseit, élményeit, világát és ezzel azonosulva adja azt elő.
Ha tényleg átérzünk akár egy tőlünk nagyon távol álló szerepet, akkor megjelenik az empátia, mert felfedezzük, hogy bennünk is rejtőzik valami abból, amit a szerep mutat.
Számos konfliktus feloldása az életünkben is pont abban rejlik, hogy képessé válunk felvenni a másik fél nézőpontját, megérteni az ő indokait, az ő helyzetét, belebújni kicsit az ő világába.
A szerepek segítenek nekünk navigálni a világban, kereteket adnak, megoldási mintázatokat hordoznak magukban, de gúsba kötnek, ha nem vagyunk elég rugalmasak - ha anyai szerepben maradunk ott ahol szeretőnek kellene lennünk, ha alárendelődünk ott ahol irányítani kellene, ha irányítunk ott ahol az alázat hiányzik. Szerepeink nem feltétlenül kell, hogy a megfelelésről szóljanak. Ha tudjuk, hogy kik vagyunk, mit akarunk és mik a vágyaink, akkor képessé válunk önazonosan reagálni egy-egy helyzetben és nem ragadunk bele egyik szerepünkbe se.
A január 25.-én induló Kapcsolódás és Szabadság workshop sorozatban is nagy szerepet kap a játék a szerepekkel. A tapasztalatunk az, hogy belebújni egy - egy szerepbe nagy felismeréseket hozhat magunkkal kapcsolatban, még akkor is, ha csak például a kezünk szerepébe bújunk bele egy szomatodráma játék során, vagy a főnökünk szerepébe egy pszichodráma során.
A tőlünk távol álló szerepek tőlünk távol álló érzések átélését és megértését segítik, amitől teljesebbé válunk.
A szabad kapcsolódás másokkal ott kezdődik, hogy szabadon képes vagy kapcsolódni önmagadhoz.
Megtapasztalása annak, hogy különböző szerepek milyen letagadott, elfeledett érzéseidet hozzák felszínre az önismereted mélyebb rétegeibe kísérhet el téged.
Éld át ezt a kalandot!
Comments